Adlen ma jókedvűen jött a Bubiba, érdeklődő volt a beszélgető körben, figyelte, ahogyan a többiek mondókáznak. Edittel már sikerült mutatni is a mondókákhoz az ujj-játékot.
Tanuljuk az "Esik az eső, kopog a jég..." mondókát.
Őszi fát készítettek. Egy darabig Adlen is ragasztgatta a leveleket.
...de hamar feladta, és mérgében széttépte a fáját.
Veránál tornázott, megint kendőztek, játszottak a simizős dobozzal. Aztán Adlen megmutatta, hogy már lehet bukfenceztetni őt. Segítséggel meg tud állni mackóállásban, letett talpakkal és tenyerekkel, nyújtott karokkal, lábakkal.
Utána már nehezen ment a nap. Sokat sírt, és nem tudta megmutatni, mit szeretne. Pedig próbálkoztunk játékkal, ennivalóval, pisiléssel, gyurmával.
A gyurma egy időre megnyugtatta. Aztán már azt is csak apró darabokra szedte.
Délután ismét sokat sírt, mintha maga sem tudná, mit is szeretne.
Evett egy kis mandarint és müzliszeletet, de nem vigasztalódott meg.
Tornázni sem tudtunk vele.
Sajnos ma sokat hisztizett úgy is, hogy ütötte a fejét. Kineveztünk egy fotelt, ahol megnyugodhat a hiszti után.
